|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 19 találat | lapozás: 1-19 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Elekes Zoltán 2003. november 22.Nov. 21-én kezdődött a negyedik alkalommal megrendezett Székelyföldi Civil Fórum, a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete és a Human Reform Alapítvány szervezésében.A hazai civil szervezetek lehetőségei és anyagi forrásai jóval szerényebbek, mint a környező országokban, mivel törvénykezési hiányosságok, gazdasági nehézségek is nehezítik munkájukat, hangzott el a fórumon. A fórumot ezúttal Homoródfürdőn tartották. Elekes Zoltán, a Gyulafehérvári Egyházmegyei Caritas csíkszeredai ügyvezető igazgatója előadásában a bizalom témakörét elemezte, rámutatva, hogy az általános bizalomhiány a civil szervezetek munkáját is nehezíti. Telegdi Balázs, a Sapientia - EMTE szociológusa a társadalmi tőke kapcsán kiemelte, hogy az ide tartozó emberközi kapcsolatok leépülése egyúttal a társadalom leépülését is jelenti. Potozky László, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány igazgatója a közép-kelet-európai civil szervezetek fenntarthatóságának módjait vázolta. Herczeg Ágnes tájépítész a tájban élő közösségekről szólva az alcsíki településeken elvégzett fürdőfelújításokat mutatta be, mint az ember és környezet hasznát szolgáló közösségi munkát. /Kovács Attila: IV. Székelyföldi Civil Fórum. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./2006. október 23.Az utolsó erdővidéki honatyára, az Erdővidék, majd a Barót és Vidéke hetilapok főszerkesztőjére, a régió egyik legtekintélyesebb ügyvédjére, dr. Fábián Lászlóra emlékeztek halálának ötvenedik évfordulója alkalmából, házának falára pedig emléktáblát helyeztek el. Ügyvéd, politikus, újságíró: mind olyan tevékenység, amely ma is fontos, ha valaki a köz javát akarja szolgálni – mondotta beszédében Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke. A baróti Fábián László Egyesület szervezésében tartott megemlékezésen az Elekes Zoltán marosvásárhelyi tanár által tervezett és Szabó Imre baróti kőfaragó által készített emléktáblát leplezték le. A városi művelődési házban dr. Fábián László közösségét szolgáló szenátor emlékét idézte Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, a közel harminc évig tartó lapszerkesztői munkáját Ambrus Attila, továbbá életművét méltatta meg Márton Árpád képviselő, id. Antal István, továbbá Antal István, az Erdővidék tulajdonosa és igazgatója, végül Benedek H. János, az 1997-ben újraindított regionális hetilap első főszerkesztője. /Hecser László: Főhajtás dr. Fábián László emléke előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./2007. október 2.A Gyilkostó Szövetkezet udvarán kialakított műhelyt október elsején délben nyitották meg ünnepélyesen. A megnyitón részt vett Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke és Pál Árpád, a Gyilkostó Szövetkezet elnöke is. Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének elnöke, a foglalkoztató-műhely megálmodója a pályázat céljáról szólt: A pályázat célja foglalkoztató és szórakoztató munkát adni azon fogyatékosoknak, akik a Gyergyói-medencében élnek. A fogyatékosok állami intézeténél megpályázott foglalkoztató-műhely, a gyergyói Gyilkostó Szövetkezet, a Támaszklub illetve a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezete közös munkájának eredménye, mondta Fikó Csaba. Elekes Zoltán igazgató az otthonról való kimozdulás fontosságát emelte ki, mely a fogyatékossággal élő gyerekeknél, fiataloknál döntő jelentőségű, meghatározza a további mindennapjaikat. /Baricz-Tamás Imola: Védett műhely nyílt. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 2. – 40. sz. /2009. december 10.A gyermekelhagyás ellen indított programot a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság. Az intézmény vezetője, Elekes Zoltán elmondta, a SERA Alapítvány által kezdeményezett projekt célja felkutatni azokat a szülőket, akik már több gyermek neveléséről lemondtak. Számukra szociális gondozók, egészségügyi szakemberek fognak segítséget nyújtani úgy, hogy az elhagyott gyermekek visszatérhessenek a szülőkhöz. Hargita megyében jelenleg 1200 gyermeket hagyott el a családja és él állami gondozásban, további ötszáz gyerek gondozását pedig nevelőszülők biztosítják. Idén közvetlenül a szülés után 39 gyermeket hagytak el az anyák, 23 esetben azonban a szociális gondozók meg tudták győzni őket, hogy mégis ragaszkodjanak az újszülötthöz. /Szülőt az elhagyott gyermekeknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./2011. január 27.Kevesebb elhagyott gyerekJelentősen csökkent az utóbbi két évben a Hargita megyei kórházakban hagyott újszülöttek és gyerekek száma – a jelenséget a szakemberek a tájékoztatási kampányok számlájára írják, amelyeket a gyermekvédelmi igazgatóság irányításával különböző civilszervezetek bonyolítanak le a megye településein. Elekes Zoltán, a gyermekvédelmi igazgatóság vezetője szerint tavaly 40 gyereket hagyott hátra édesanyja a megye különböző kórházaiban, de közülük 21-et később visszafogadott a családja. A szociális munkások az ilyen esetekben minden egyes családot felkerestek, és igyekeztek meggyőzni a szülőket arról, hogy vállalják gyermekük gondozását. A statisztikák szerint 2009-ben 21 kórházban „felejtett” csecsemőnek vagy kisgyereknek kellett dajkát találni, 2008-ban pedig negyven ilyen esetet vettek nyilvántartásba. Elekes szerint a szociális gondozásba kerülő csecsemők számára hosszú távon az lenne kedvező, ha örökbe fogadhatnák őket – vér szerinti szüleik azonban csak nagyon ritkán írják alá az ehhez szükséges papírokat, arra gondolva, hogy átmeneti nehézségeik után visszafogadják majd gyereküket. Hargita Népe (Csíkszereda) 2011. január 27.Székelyföldi koldusoperaŐrző-védő cég segítségét veszi igénybe a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal, így próbálják visszaszorítani a városközpontban kolduló gyerekeket. A városvezetés azt követően döntött így, hogy az udvarhelyszéki szállásadóknak elegük lett abból, hogy évek óta meghatározza a városképet az „agresszívnek” nevezett kéregetés, a helyiek szerint egyre több a kolduló kiskorú. Negyven vállalkozó beadványban kérte gyors fellépésre az önkormányzatot. A szállásadók úgy vélik, ha Székelyudvarhely a turizmusból akar megélni, akkor így „nem rontható” a városkép, mert – mint mondják – a vendéglátó- ipart így is megtépázta a gazdasági válság, a fiatal koldusok csak rontják a helyzetet. Mint kifejtik, a Székelyudvarhely iránt az interneten érdeklődők hamarabb találják meg a videomegosztókon a kolduló „idegenvezetőkről” készült felvételeket, mint hivatalos reklámjaikat, hirdetéseiket. A problémáról tegnap megbeszélést tartott az udvarhelyszéki szállásadók képviselete. A polgármesteri hivatal illetékesei és Bunta Levente polgármester is jelen volt az egyeztetésen. „A probléma valójában a szállásadók konferenciáján merült fel” – nyilatkozta lapunknak Hajdó Noémi, a székelyudvarhelyi Turisztikai Programok Fejlesztéséért Egyesület programfelelőse, aki leszögezte, „nem a kolduló romákkal van gondunk, hanem magával a visszataszító jelenséggel”. Hajdó hozzátette: „Nem akarjuk megmondani a városvezetésnek, hogy mit tegyen ebben az ügyben, nemcsak tőlük várjuk a megoldást, de úgy tartjuk, hogy a hivatalnak lépnie kell a tarthatatlan állapot ellen”. A vendéglátósok jelezték: az önkormányzattal közösen keresik a megoldást „a város hírnevét rontó jelenségre”. Kemény fiúk bevetésen „A koldulás visszaszorítása érdekében már korábban is lépett az önkormányzat. 2009-ben munkacsoportot hozott létre a testület, de annak tevékenysége kimerült néhány megbeszéléssel és szórólapozással. Nem volt hatékony a kezdeményezés” – ismertette az előzményeket Bunta Levente polgármester. Az elöljáró jelezte: kész újra életre hívni a munkacsoportot, de úgy vélte, hatékonyabb lenne a fellépés, ha a szállásadók képviselete is társulna. „Nem a vállunkat kell vonogtnunk, és arról beszéljünk, hogy kinek volna feladata a koldulás felszámolása, hanem konkrét lépésekre van szükség. Egyelőre egy helyi őrző-védő vállalkozást bízunk meg azzal a feladattal, hogy az érintett városrészeken felszámolják a koldulást, de természetesen tovább keressük a megoldást, hisz mindannyian érezzük a probléma súlyát” – tette hozzá Bunta. A gorombaság sem segít Az Új Magyar Szó megkereste a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságot is, az illetékesek azonban sem arra nem tudtak egyértelmű választ adni, hogy hány gyerek él koldulásból Székelyudvarhelyen, sem azt nem tudták megmondani: miért nem biztosított a hatékony szociális védelem Hargita megye gazdasági szempontból egyik legfejlettebb városában. „A gyermekvédelem először is azt javasolja, hogy helyi szinten találjanak megoldást a problémára” – mondta Elekes Zoltán igazgató, aki úgy véli, sokat jelenthetne például olyan nappali központok működtetése, ahol ebédet is kapnának a gyerekek, és délutáni foglalkozáson is részt vehetnének. „Természetesen indokolt esetben az igazgatóság kivizsgálhatja az érintett gyerekek családi hátterét, a rendőrség figyelmeztetést küldhet a családnak, de ez nem minden esetben jelent megoldást, és egyébként sem az a cél, hogy ezek a gyerekek bekerüljenek a gyermekvédelmi hálózatba” – szögezte le Elekes. A hatékonyság érdekében a hivatal illetékesei arra intik a város lakóit, hogy tagadják meg az adományozást. „Én is tapasztaltam, hogy sok a koldus Székelyudvarhelyen, mert sokszor átutazom a városon. Azt is láttam, hogy gorombák velük a helyiek. De én úgy gondolom, magát minősíti a város azzal, ahogyan a szegényekkel és a gyerekekkel bánik” – nyilatkozta a marosvásárhelyi Székely Gábor, aki arról is beszámol: saját lakóhelyén hasonló jelenségekkel szembesül. Több romániai nagyvárosban krízisközpontot működtetnek az utcán kéregető gyermekek számára. Ezekben az intézményekben nemcsak meleg ételt kapnak a rászorulók, hanem a szociális munkások abban is segítik őket, hogy elhelyezkedjenek valamilyen oktatási intézményben, és életkoruknak megfelelő ellátásban részesüljenek. Néhány hete Tordán avattak fel hasonló krízisközpontot, amelynek létrejöttét az Európai Unió háromszázezer euróval támogatta, és a Kolozs megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság irányította. Új Magyar Szó (Bukarest) 2013. január 30.Egyre több csecsemőt hagynak a kórházakbanAz elmúlt években folyamatosan nőtt a csecsemőelhagyások száma Hargita megyében, a kórházban hagyott kisbabák többsége nem kívánt terhességből született. Az anyák a szegénységgel magyarázzák tettüket vagy azzal, hogy nem mehetnek haza egy csecsemővel. Az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a csecsemőelhagyások száma Hargita megyében, a legtöbb kisbabát tavaly hagyták a kórházakban, összesen hatvan csecsemő maradt az újszülöttosztályokon – tudtuk meg Elekes Zoltántól, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjétől. Az igazgatóság szakemberei csak minden harmadik csecsemő szüleit tudták meggyőzni arról, hogy mégis vegyék magukhoz a kórházban hagyott kisbabájukat. A csecsemőelhagyások számát tekintve Székelyudvarhely áll a legrosszabbul, ugyanis az eseteknek több mint a fele itt történt. Ehhez viszont hozzájárulhatott az is, hogy sokan a megye más részeiről is a székelyudvarhelyi kórházba jönnek szülni. Múlt évben harmincöt csecsemőt „felejtettek” a város kórházának újszülöttosztályán az anyák, de a gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai utólag csak tizenkettőt tudtak rábeszélni arra, hogy vigye haza kisbabáját – mondta el Elekes Zoltán. Az adatok felsorolását folytatva azt is közölte, hogy a csíkszeredai kórházban tizenhét csecsemőelhagyást jegyeztek fel tavaly, kilencet végül mégis magukhoz vettek szüleik, nyolc viszont hivatásos nevelőszülőkhöz került. Maroshévízen hat csecsemőelhagyás történt 2012-ben, a kisbabák mindegyike a gyermekvédelmi rendszerben maradt, akárcsak Székelykeresztúron és Gyergyószentmiklóson, ahol egy-egy ilyen eset történt, de a szülőket utólag sem tudták rábeszélni arra, hogy felneveljék kisbabájukat – tájékoztatott Elekes Zoltán. Az összesen hatvan kórházban hagyott csecsemő kétharmada, azaz negyven újszülött maradt a megyei gyermekvédelmi rendszerben, tehát hivatásos szülőknél, illetve néhányuk a súlyosan fogyatékos gyermekek számára fenntartott négy Hargita megyei központ valamelyikében került elhelyezésre. A kórházban hagyott újszülöttek többsége cigány családban, nem kívánt terhességből született, az anyák között vannak első gyereküket elhagyó, de többgyerekes anyák is – tudtuk meg a megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetőjétől. „Biztos, hogy nem betervezett és akart terhességek, nem várják ezeket a gyerekeket” – fűzte hozzá a szakember. A csecsemőelhagyások fő okairól Elekes Zoltán azt mondta, az anyák többsége a szegénységgel indokolta tettét, azt mondták, nem tudják eltartani a csecsemőt. Voltak viszont olyanok is, akik férjüktől, élettársuktól tartva nem merték hazavinni újszülött gyermeküket, ezekben az esetekben a család férfitagját is igyekeztek meggyőzni arról, hogy vigyék haza kisbabájukat – mondta el az igazgató. Múlt évben harmincöt csecsemőt „felejtettek” az udvarhelyi kórházban A mélyszegénységre hivatkozók esetében viszont nem sokat tudnak tenni, dacára annak, hogy meggyőződésük szerint jobb a gyermeknek, ha saját családjában nő fel, még ha szerény körülmények között is, mint a biztosabb anyagi körülményekkel rendelkező gyermekvédelmi rendszerben, amelyből kikerülve viszont nem találja meg a helyét, sem a többségi társadalomhoz nem fog tartozni, sem ahhoz a közösséghez, amelybe született – fejtette ki Elekes Zoltán. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy ha a csecsemő egészsége, fejlődése vagy élete kerül veszélybe a szegénység vagy más okok miatt, akkor természetesen nem hagyhatják a családjában. Az elhagyott újszülöttek a kórházban sem maradhatnak, noha régebb ez volt a gyakorlat, és más megyékben még most is előfordul, de az esetenként több hónapos kórházi tartózkodás nagyon károsítja fejlődésüket, ezért amint elhagyhatják az újszülöttosztályt, a gyermekvédelemnek azonnal intézkednie kell – magyarázta el az igazgató. A kórházban hagyott újszülöttek számát tekintve 2009-ben és 2010-ben tapasztaltak jelentős visszaesést a megyei gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai, azt követően viszont évről évre nőtt az ilyen jellegű esetek száma. Az elhagyott csecsemőket is beleértve tavaly összesen 108 gyermek került be a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerbe, egy részüket magára hagyták szülei, másokat veszélyeztetett helyzetük miatt a gyermekvédelem kellett kiemeljen saját családjukból, de olyan esetek is voltak, amikor a szülők kérték gyermekük elhelyezését, mert nem tudták vagy nem akarták felnevelni, de a kórházban sem akarták hagyni. Széchely István Székelyhon.ro, 2013. április 8.Verespatakon bezárták, Szászfenesen építik a református templomotAz egyház lesz a kapocs az „új” településre költözők között Szászfenes 2013. IV. 7. – ez a felirat áll a református templom alapkövén, amit tegnap szenteltek meg a Leányvárban. A faragott terméskő időkapszulát rejt, fényképpel, tervrajzzal, alapító okirattal. Az Erdélyi Református Egyházkerület legfiatalabb egyházközsége a szászfenesi: tavaly nyáron jött létre, ma már 700 tagot számlál. Ágoston Attila megválasztott lelkész itt nemcsak templomot épít, hanem közösséget egy olyan minitársadalomban, amelynek tagjai is itt, most kezdik megismerni egymást. Szászfenes az utóbbi néhány évben fejlődött rendkívüli iramban, lakossága megháromszorozódott. Ma több mint ezer református él az ország legnagyobb községében, amelynek magyarjai túlnyomórészt római katolikusok voltak. Szászfenesen soha nem volt református templom – kisebb csodának számít korunk erdélyi magyar társadalmában: míg Verespatakon a napokban temették el az utolsó reformátust, Kolozsvár mellett új templom épül. Hitélet, kapcsolatok, kultúra Csodálatos, hogy esőtlen időt adott az Úr erre a napra – mondogatták az érkezők, pedig felhők tornyosultak az égen, és később a szél is megindult. Több százan tarkították a domboldalt tegnap valamivel dél után – sok volt a fiatal is. László és Ildikó három éve laknak Szászfenesen, fél éve összeházasodtak, késő őszre várják első gyermeküket. A huszonéves házaspár vasárnapjai megoszlanak a római katolikus és a református közösség között. Az alakuló egyházközségről a barátaik révén szereztek tudomást. – Figyeljük a programokat, a történéseket. Az alakuló református gyülekezetet is fiatalok kezdeményezték, biztos nagy szerepük lesz benne a fiataloknak és a gyermekeknek is – mondják, és örvendeznek annak, hogy az egyházi életbe kismamaklub-találkozó is „belefér”. Elekes Zoltán zenetanár totyogókorú kislányával a nyakában érkezik. Csíkszeredából költözött Szászfenesre. Feleségével, Katussal Kolozsváron töltött éveikben a tóközi református templomba jártak. Kíváncsi vagyok, mit jelent egy harmincas fiatalnak az, hogy templom épül a közösségben. – Elsősorban, ami a legfontosabb: hitben való fejlődést, egy lehetőséget, hogy hitéletet tudjon élni az, aki szeretne. Kapcsolatokat és kultúrát – összegzi, és kérdésemre úgy becsüli, ha megmarad az eddigi munkatempó, öt éven belül templomba lépünk a Leányvárban. Istentisztelet kultúrotthonban, panzióban Szászfenes lakossága az utóbbi években mintegy 22 ezerre duzzadt – sorsa Kolozsvár afféle elővárosaként alakult: több lakónegyed épült itt, egyre többen, főleg fiatal családok költöztek ki. Korábban a helybeli magyarok többségükben római katolikusok voltak, a néhány tucatnyi reformátust Magyarlóna lelkésze gondozta. Családi házaknál találkoztak, 2003-tól az önkormányzat által kiutalt lakásban tartottak istentiszteleteket. A több mint ezer reformátusnak ez a hely már nem elég. Az új szászfenesiek eljártak régi egyházközségeikbe, Kolozsvárra, mígnem a lakosság és az egyház részéről egyaránt megszületett az igény egy önálló egyházközség megalakítására. Pap Géza akkori püspök Ágoston Attila kalotadamosi lelkipásztort bízta meg a feladattal: írja össze, gyűjtse össze a nagyközség reformátusait, akik itt mind betelepedettek, tehát egymást sem ismerik úgy, mint egy faluban, községben szokták az emberek. A Szászfenesi Református Egyházközséget tavaly júliusban jegyezték be, augusztusban presbitériumot, gondnokokat választottak, és az első konfirmációra is sor került: hat fiatal vett akkor úrvacsorát életében először. Az istentiszteleteket az önkormányzat által jelképes áron bérbe adott kultúrotthonban tartották, majd tavaly nyár óta, amikor a művelődési ház felújítása elkezdődött, Székely Olga bocsátotta rendelkezésükre a Jozefini panzió termét – ismertette a történéseket Ágoston Attila. Az már az első pillanattól egyértelmű volt, hogy e közösségnek templom is kell majd. E célra ezer négyzetméteres telket kaptak használatra az önkormányzattól. Ősszel szerződést kötöttek Abos Ede tervezőmérnökkel, aki mintegy 300 férőhelyes templomot, parókiát, és e kettőt összekötő tanácstermet „rajzolt” a szászfenesieknek – a passzív ház (hosszú távon olcsóbban fenntartható „zöld” ház) építkezési engedélyét ma veszik át. Most árajánlatokat fognak kérni az alap elkészítésére; a legmerészebb elképzelések szerint az épület az idén tető alá kerül, és további két év alatt elkészül. Az ehhez szükséges pénzt pályázatokból, önkormányzati, megyei tanácsi költségvetésből, adományokból, külföldi (főleg holland) kapcsolatok révén remélik előteremteni. „A veréb is talál házat...” A folytatáshoz való biztatásként szolgált a tegnapi örömünnepség, amelyet egyházi és világi méltóságok egész sora tisztelt meg jelenlétével. Bibza Gábor esperes a Zsoltárok könyve 84. részével köszöntötte a jelenlévőket, majd Bibza István azért fohászkodott, hogy a kövekből templom legyen itt. Igehirdetésében Kató Béla püspök a kontrasztot emelte ki: míg Verespatakon a napokban temették el az utolsó reformátust, addig Szászfenesen új templom épül – kőszikla a bizonytalanságban, pajzs az agresszív világban, vár, ahonnan megerősödve indulhatunk a hétköznapokba. Gáti Attila főgondnok olyan templomról beszélt, amely otthona lehet a helybelieknek. Szokatlan és reménykeltő, hogy a szászfenesi egyházközség gondnokai mind fiatalok: Gáti Attila gyermeke bármely pillanatban megszülethet, a közösségben sok a fiatal házas és a kisgyermek. Ferenczy Miklós, a kolozsvári Fehér-templom lelkipásztora a gyermekekről beszélt, akik úgy fognak majd szüleikről beszélni, mint szászfenesi templomépítőkről. Dumitru Marcel Andreica görögkeleti pap örül a lehetőségnek, hogy Szászfenesen mindenki saját hagyománya szerint, saját nyelvén imádkozhat – a majdani református templom szomszédságában már áll egy új ortodox templom, kissé távolabb görög katolikus, melynek plébánosa, Florin Pop új virágszálként üdvözölte a reformátusok templomépítő tervét. Szőcs Béla, a szászfenesi római katolikus plébános arra intett: ne legyen ez az épület csupán egy csarnok, amivé hit nélkül válna. A további segítséget is ígérő Horia Petru Sulea polgármester úgy értékelte: az egyetlen, ami e nehézségekkel terhelt világban összetarthat, az a hit. Később kérdésünkre elmondta: a költségvetésből az egyházaknak elkülönített 600 ezer lejt a papokkal közös konzultáción megállapított prioritásoknak megfelelően osztaná el. A templomépítések mellett sürgős feladatként említette a szászfenesi római katolikus és a magyarlónai református templom fedélzetének javítását. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja a használaton kívül jutott templomok listájára 145.-ként a napokban felkerült verespataki református templom kapcsán a válaszlehetőségeket fontolgatta a sokakban fel-felmerülő kérdésre: van-e értelme ellenállni az úgyis bekövetkező tragédiának? Mint mondta, a szászfenesi gyülekezetteremtő példa lélekemelő, reménykeltő nemcsak a helybelieknek, hanem az erdélyi (és nemcsak erdélyi) magyaroknak is. Máté András parlamenti képviselő anyagi segítséget ígért a templomépítéshez, és erre kérte a jelen levő polgármestert és alpolgármestert is. Flóriska István, a presbiteri szövetség elnöke azt kívánta: havonta 2-3 keresztelő legyen, hogy 15 év múlva száz ifjú konfirmálhasson a leendő templomban. KEREKES EDIT Szabadság (Kolozsvár). 2013. november 19.Sorozatos a sírrongálásAz utóbbi időben több síremléket is megrongáltak a csíkszeredai Szentlélek utcai temető egyik félreeső részén. Az elkövetők hónapok óta módszeresen ledöntik a kőből, márványból készült táblákat, virágtartókat, díszelemeket, jelentős károkat okozva az elhunytak hozzátartozóinak. A temetőgondnokság egyelőre tehetetlen, mivel nem korlátozhatják a megemlékezők sírkertbe látogatását. „Néhány hónappal ezelőtt kezdődtek a rongálások. A sírköveket leborították, a betonból készült díszelemeket, kisebb oszlopokat és virágtartókat pedig kitörték. Amit tudtunk, helyreállítottunk, megragasztottunk, de ami hétfő éjszaka történt, az már túl sok” – értékelte a helyzetet Csutak József, a temető ügykezelésével megbízott Csík-Car ügyvezetője. Több száz lejes kár A helyszínen kedden egy három darabra tört, „menthetetlen” sírkövet találtunk. A temetőgondnokok elmondták, meglehetősen sok többletfeladatot róttak rájuk azok az ismeretlen elkövetők, akik rendszeresen letörnek egy-egy díszítő részt, de olyan súlyos esetre, mint a legutóbbi, ez idáig nem volt példa. A vasmerevítővel ellátott márványtáblát nem egyszerűen leborították, hanem a fémet elhajlítva addig feszítették, amíg a súlyos tábla előredőlt. A közeli sírhelyeken további rongálások hirdették a vandalizmus nyomait. A kár több száz lejre tehető, a nyughelyet gondozó hozzátartozókat még nem értesítették. Ragasztógőzös rongálás A temetőőrök a síremlékek körül talált nejlonzacskókból és az azokban lévő prenadez-maradványokból következtettek arra, hogy minden bizonnyal bódult állapotú személyek követték el a rongálásokat. A kört tovább szűkítve úgy vélekedtek, hogy a temetővel szemközt található, Szent Anna Elhelyező Központ fiataljainak rovására írható a károkozás, mivel az elmúlt időben több alkalommal is rajtakaptak olyan, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság által gondozott diákot, aki az esti órákban alkoholt fogyasztott és „szipuzott” a nyughelyeken. Csutak József azonnal helyszínre hívatta az érintetteket a nevelőkkel együtt, a temetőőrök pedig azonosították is az egyik, „a sírkertben többször rajtakapott kiskorút”. A „gyanúsított” ugyan elismerte, hogy korábban járt a temetőben, azt viszont tagadta, hogy a kedd virradóra történt esethez köze lenne. Időközben a szomszédos napközi otthon gondnoka is bekapcsolódott a szembesítésbe, további két olyan fiatalra ismerve rá, akik „gyakran megfordultak szipuzni”. „Mindenszentek után többször is előfordult, hogy kábult állapotban összeszedték a sírokról a mécseseket, és a napközi falának dobták őket” – tette hozzá. A nyers vád nem megoldás A nevelők szerint ugyanakkor a felelősségre vonás minden formájával óvatosan kell bánni az értelmi sérült fiatalok esetében. „A sérültek kirekesztettségének érzését növeli, ha felindulásból, bizonyítékok nélkül nyíltan megvádolják őket” – vélekedett a helyszínen a nevelőközpont pszichológusa. A szakember hozzátette, több év nevelői munkája dőlhet pillanatok alatt romba, ha az eleve magukat megbélyegzettnek tartó ifjakat azzal szembesítik, hogy helyzetük, életkörülményük miatt csak ők lehetnek a hibásak. Az ügyben megkerestük Elekes Zoltánt, a megyei szociális és gyermekvédelmi vezérigazgatóság vezetőjét, akihez elmondása szerint még nem érkezett ilyen jellegű panasz. A mintegy nyolcvan gyerek ellátását biztosító központban 16 éven felüli értelmi sérült középiskolások laknak. Az igazgató megígérte, hogy utánanéz a panaszoknak. Kevéssel később kiderült, a nevelőotthon által felfogadott őrző-védő szolgálat rendszeresen ellenőrizni fogja a fiatalokat, rajtaütésszerű akciókat is tartva a temetőben. Az otthon munkatársai elmondták, hogy a helyszínen több hajléktalan is szokott alkoholt fogyasztani, ittas állapotban pedig akár ők is lehetnek az elkövetők – ezt az állítást a temetőőrök is megerősítették. Csutak József reméli, hogy „a történtek nyilvánosságra hozatala következtében a tettesek visszafogják magukat, és az elhunyt szeretteikhez kilátogatóknak a továbbiakban nem kell attól rettegniük, hogy megrongált nyughellyel szembesülnek”. Pinti Attila Székelyhon.ro 2014. július 25.Sokszínű tevékenység a CaritastólA Gyulafehérvári Caritas programjait, szociális szolgáltatásait ismerteti a Sokszínű Caritas 2014 című kiadvány, melyet a héten mutattak be Csíkszeredában. A füzetben számadatokkal szolgálnak a jótékonysági szervezet tevékenységeiről, továbbá a Caritas különböző központjainak, székhelyeinek, a programkoordinátorainak elérhetőségei is megtalálhatók benne. „A Gyulafehérvári Caritasnak a szolgáltatásain keresztül az a célja, hogy valamilyen módon színt vigyen az ellátottak életébe” – mondta Ludescher László, a szervezet szociális ágazatának igazgatója. Hozzátette: azért is sokszínűnek tartják a Caritast, mert szerteágazók szolgáltatásaik, és sokoldalúak a programjaik. Hargita megye az élen Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője szerint a civil szervezetek és ilyenformán a Caritas feladata is, hogy kiegészítse az állami ellátó rendszert, új ötletekkel, új szolgáltatásokkal bővítsék tevékenységét. Hozzátette, Hargita megye élen jár a szociális szolgáltatások terén. Ezt a nézetet osztotta Péter György, a Caritas szociomedikális ágazatának igazgatója is, aki elmondta, országos szinten a székelyföldi megyének van a legátfogóbb szociális hálója. „Év elején arról cikkeztek az újságok is, hogy idén kevesebb pénzt hagyott jóvá a kormány szociális szolgáltatásokra. A hiányt többek között a helyi önkormányzatok és a megyei tanács finanszírozásával pótoltuk” – mondta az igazgató. Hat programot támogattak A Hargita megyei tanács idén 685 760 lejt fordított a Caritas hat programjának finanszírozására. Borboly Csaba megyei tanácselnök úgy nyilatkozott, hogy bár idén kevesebb pénzből gazdálkodhat a megye, azt szeretnék, hogy az ellátás minősége ne csorbuljon. „Keressünk még hatékonyabb, még egyszerűbb, az ellátottakat kiszolgáló megoldást. Ilyen szempontból az önszerveződéseket látjuk a leghatékonyabban működő eszköznek. A helyi választottak részéről az a hozzáállás látható, hogy nem a cirkusznak a lehetőségét, nem a cirkusz generálását keresték vagy keresik, hanem megoldásokat. A szívós helyi munka az, ami látszik” – fogalmazott Borboly. A jövőbeli tervekről szólva elhangzott, a csíkszeredai Szent Ágoston-plébániához tartozó régi kápolnát szeretnék átalakíttatni egy-két éven belül rehabilitációs, foglalkoztató központtá, ahol a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató Központ kapna helyet. A munkálatokra külföldről kaptak anyagi segítséget, jelenleg az építkezési engedélyek beszerzése zajlik. A gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon felújítását a munkaügyi minisztérium támogatta. Székelyudvarhelyen szeptemberben adják át azt az épületet, amelyben 26 ágyas fektetőt rendeznek be gyógyíthatatlan betegek, illetve olyan személyek számára, akik mozgáskészségük fejlesztésére szorulnak. Barabás Hajnal, Krónika (Kolozsvár) 2015. február 11.Két éve működik átmeneti elhelyezést nyújtó szociális központ CsíkszentmártonbanHa akadtak is páran, akik ódzkodtak az ötlettől, Csíkszentmárton lakóinak többsége megértéssel fogadta a néhány esztendővel ezelőtti kezdeményezést, hogy az ő falujukban építsenek átmeneti elhelyező központot a gyermekvédelmi hálózatból kikerülő fiatalok számára. A megvalósítás amúgy egyedülálló: Hargita megyében egyelőre csak az alcsíki községben működik ilyen típusú létesítmény. A gyermekvédelmi hálózatból kikerülő fiatalok talpra állását segíti a Csíkszentmártonban két éve felavatott átmeneti elhelyezést nyújtó szociális központ. Jelenleg tizenegyen élnek a három házban, mint mondják, elsősorban rendet és fegyelmet tanulnak, miközben az önálló életre készülnek fel. 2013 májusában avatták fel az átmeneti elhelyezést nyújtó szociális központot Csíkszentmártonban. A több mint 200 ezer eurós pályázatból három ház épült, amelyekbe összesen tizenkét, 18. évét betöltött fiatal költözhetett be. Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője kérdésünkre elmondta, ezeket a házakat azért építették, hogy a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok önálló életre való felkészülését segítsék. A három lakás összesen tizenkét férőhelyes, jelenleg tizenegy fiatal él ott, közülük öten dolgoznak, négyen tanulnak, kettő pedig munkát keres – részletezte az intézményvezető. A lakók legtöbb három évig maradhatnak a szociális központban, de az elmúlt szűk két év alatt már nyolc fiatalnak sikerült továbblépni és az átmeneti elhelyező központ után saját életet kezdeni. Vannak köztük, akik külföldön vállaltak munkát, vagy hazai nagyobb városokban, míg mások családjukhoz tértek vissza. Csak gyermekvédelmi rendszerben nevelkedett fiatalok igényelhetik a központba való felvételt, a kérést követően szakemberek mérik fel az illetőket. Az elkészült javaslatok alapján az igazgatóság belső bizottsága dönti el, hogy kik azok, akik beköltözhetnek – avatott be Elekes. Megjegyezte, az itt élőknek az első fél évben nem kell sem közös költségre, sem lakbérre fizetniük, a második fél évben havonta 50 lejjel kell hozzájárulniuk a lakások fenntartásához, a második évben ez az összeg 100 lejre, a harmadikban pedig 150 lejre emelkedik. „Ehhez hasonló, állami fenntartású központ nem működik a megyében, a civil szervezetek, mint a székelykeresztúri Domus Alapítvány, a csíkszeredai Csibész Alapítvány vagy a székelyudvarhelyi Lia Wolter Alapítvány viszont foglalkozik ilyen jellegű tevékenységgel” – tudtuk meg a szakembertől. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere kifejtette, a szociális beruházásokkal kapcsolatban mindig vannak negatív viszonyulások a helyiek részéről, így az átmeneti elhelyezési központtal kapcsolatban is. Kiemelte azonban, hogy a lakosság többsége megértéssel fogadta a kezdeményezést. Mint kiderült, az önkormányzat előzőleg megfogalmazta elvárásait a gyermekvédelmi igazgatóság felé azzal kapcsolatban, hogy kiket vehetnek be a programba, mivel emiatt nem szerettek volna feszültséget a községben. Eddig nem volt problémájuk ebből adódóan, a fiatalok igyekeznek bekapcsolódni a falu életébe, van, aki a községben vállalt munkát. Kömény Kamilla Székelyhon.ro 2015. június 17.Mélyszegénységben élő székelyföldieken segít a Gyulafehérvári CaritasA mélyszegénységben élők feltérképezésére, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására vállalkozott a székelyföldi megyékben a Gyulafehérvári Caritas. United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért elnevezésű projektet kedden ismertették Csíkszeredában. Az egy éven át zajló program Hargita, Kovászna és Maros megyei szociális intézmények, civil szervezetek összefogásával valósulhat meg a Norvég Alap 1,3 millió lejes támogatásával, amelyből 10 százalék a Caritas önrésze. „Hargita megye 237 településéből 102 olyan falu, ahol háromszáznál kevesebben élnek, ahol az élet minősége alacsony, nincsenek szolgáltatások, nincs kiépített infrastruktúra” – sorolta Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Hozzátette: reméli, hogy a projekt során készülő felmérések megállapításai segítenek megoldást találni a problémáikra. Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője arról beszélt, hogy a kis lélekszámú településeken nemcsak az anyagi, hanem az emberi erőforrás hiánya is problémát okoz, nincsenek olyanok, akik a közösség problémáit szakszerűen tudnák kezelni. Kifejtette, a mélyszegénységben élők gyakran a törvénytelenségek kapcsán kerülnek a figyelem központjába, ezért örvend a kezdeményezésnek, amellyel többek között egészségügyi és szociális szempontból igyekeznek az érintettek helyzetén segíteni. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója hangsúlyozta, hogy a problémák kezelése a közösségek szintjén az állami és önkormányzati intézmények és a civil szervezetek közötti jó együttműködéssel lehet hatékony. A három megyét átfogó pályázatot Ludescher László projektvezető, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója ismertette. Elmondta, céljuk az úgynevezett szociális kirekesztettség veszélyének felmérése, amelyet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológusai végeznek el, továbbá egy olyan fórumot hoznak létre, amelynek résztvevői a három megyében érintett intézmények és szervezetek képviselői. Szemináriumot is szerveznek majd, amelyen a felmérések eredményeit tárgyalják meg. A szegénységi gócpontok feltérképezését követően kiválasztanak 15 olyan települést, amelyek a leginkább érintettek, például ahol nagyobb roma közösségek élnek, hiszen ők azok, akikre a leginkább jellemző a mélyszegénység. Ezeknek az önkormányzatoknak a munkatársait tanulmányútra viszik, illetve közösségfejlesztő tréningen vesznek részt. Ugyanakkor megyénként egy-egy településen mélyebb beavatkozást is végeznek, azaz konkrét problémakezelést vállalnak, összetett szociális stratégiát dolgoznak ki, illetve olyan integrált projekteket dolgoznának ki, amelyekkel a következőkben pályázhatnak uniós forrásokra. Az egyéves futamidejű programnak 340 kedvezményezettje van, az önkormányzatok munkatársai, intézmények és civil szervezetek képviselői, illetve a hátrányos helyzetben lévő közösségek vezetői, tagjai. Barabás Hajnal Krónika (Kolozsvár) 2016. március 8.Mankót kérő öregotthonokNem részesülnek megfelelő állami támogatásban az egyházi vagy civil kezdeményezés révén létrejött öregotthonok, és a külföldi támogatásuk is egyre csökken. Eközben egyre nagyobb az igény az idős embereket ellátó intézményekre. „Csak azokat tudják befogadni, akik képesek kifizetni a magas ellátási díjakat. A szociális problémákkal küszködő idősek helyzetére sajnos nincs megoldás” – vázolta a helyzetet Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. Nem részesülnek megfelelő állami támogatásban az egyházi vagy civil kezdeményezés révén létrejött öregotthonok, és a külföldi támogatásuk is egyre csökken. Eközben egyre nagyobb az igény az idős embereket ellátó intézményekre, ugyanis nagyon kevés az ilyen jellegű állami intézmény. Az Economica.net kormányforrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy tavaly 900 idős személy várt arra, hogy helyet kaphasson valamelyik állami otthonban. Ráadásul Hargita, Prahova és Gorj megyében egyetlen ilyen intézmény sem működik, az idős személyek csupán az egyházi és civil szervezetek által működtetett otthonokba kérhetik felvételüket. Az Országos Statisztikai Intézet legfrissebb adatai szerint 2014-ben 2,35 millió 70 év feletti személy élt Romániában, közülük 10 600 öregotthonban. A munkaügyi minisztérium tájékoztatójából kiderül, hogy tavaly 246 öregotthon működött az országban, ezek közül 105 volt állami, összesen 7019 férőhellyel. Azonban jóval több ilyen intézményre lenne igény, derül ki a statisztikából, ugyanis 900 személy volt várólistán. A gazdasági portál beszámolója szerint az állami öregotthonok zöme a helyi költségvetésből kapja a támogatást, ehhez járul hozzá a lakók által befizetett összeg. Az államkasszából csak szükség esetén utalnak ki pénzt számukra, amikor a helyi büdzsé szűkösnek bizonyul. Tavaly például a működésükhöz szükséges pénzkeret 64 százalékát biztosították a helyi költségvetésből, 25 százalékát a lakók által befizetett díjból, és csupán 7 százalékát állami támogatásból, derül ki a minisztérium adataiból. Hiányolt állami támogatás A Hargita megyei öregotthonokat civil szervezetek és egyházak hozták létre, tartják fenn. Gyergyószentmiklóson, Gyergyóújfaluban, Székelyudvarhelyen és Lókodon működik öregotthon, illetve Maroshévízen is létesített az önkormányzat egy pályázat részeként szociális központot, amelyben egy kisebb kapacitású öregotthon is helyet kapott. „Legnagyobb problémájuk ezeknek az otthonoknak, hogy nem részesülnek megfelelő állami finanszírozásban, pályázhatnak ugyan egy minimális összegre, 250 lejre, de ez az ellátási költségnek az egytizede. Ezekbe az otthonokba csak azokat tudják befogadni, akik képesek kifizetni a magas ellátási díjakat. A szociális problémákkal küszködő idősek helyzetére sajnos nincs megoldás" – vázolta a helyzetet Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. Elmondta, a megyei önkormányzatnak nem volt lehetősége pályázni öregotthon létrehozására, és a fenntartási költségekre sem lenne biztosítva a kormánytámogatás. Ez volt az ok, amiért a régi öregotthonok fogyatékkal élőket ellátó központokká alakultak, mivel ezek részesülnek az áfa-visszaosztásból támogatásban. Kolozs megyében egyházi és állami tulajdonban is vannak öregotthonok, mondta a Krónikának Vákár István, a megyei tanács alelnöke. „Hogy ez elég-e vagy sem, az kérdés. Az egyházi intézmények esetében úgy tudom, amellett hogy az idősek befizetik a nyugdíjukat, még a hozzátartozóiknak is fizetni kell. Az állami tulajdonú öregotthonok hátrányos helyzetűeket fogadnak be, itt nincs, amit elvenni, az állam állja a költségeket" – magyarázta az elöljáró. Önerőből gazdálkodnak A Caritas Catolica által működtetett várad-rogériuszi idősek otthonát irányító Nagy Andrea szerint jelenleg két szabad helyük van az amúgy 34 személy befogadására alkalmas intézményben – a másik nagyváradi létesítmény, a Szent Márton Idősek Otthona 33 férőhelyes. Tapasztalata szerint van érdeklődés, de a túljelentkezés nem gyakori. Az áraik ugyanis nem alacsonyak, a kétágyas szobákért havi 1600 lejt, az egyágyasakért legkevesebb 1800 lejt kell fizetniük azoknak, akiknek a szociális háttere nem teszi lehetővé a kedvezményes ellátást. „Egyre kevesebb a külföldi támogatás, ezért kénytelenek vagyunk önerőből megoldani a fenntartást" – magyarázta az illetékes. Rámutatott, most először tudtak megpályázni minisztériumi támogatást, de az elnyert összeg csak minimálisan fedezi a költségeket. Az viszont megállapítható, hogy Bihar megyében egyre több az idősek otthona és ezek a magas árak ellenére is egyre népszerűbbek. „Nagyobb az érdeklődés, mint 5–10 évvel ezelőtt. A hozzátartozóknak egyre kevesebb ideje van vagy külföldön dolgoznak. Ez a leghumánusabb és legbiztonságosabb megoldás az idősek elhelyezésére" – ecsetelte Nagy. Elmondta, vannak olyan nyugdíjasok is az otthonban, akik már nyugati minta szerint, a társaság miatt, a magány egyensúlyozása végett költöztek be. „Igyekszünk programokat szervezni számukra. A lakók társaságba járnak, érkeznek hozzájuk látogatók, römipartikat tartanak" – mesélte. Tervezgetnek Makfalván A Maros megyei Makfalván külföldi pályázati források lehívásával tervez öregotthont létesíteni az önkormányzat és a református egyház. Az otthon építéséhez az egyház ajánlott fel egy egyhektáros területet a falu szélén, és a felépítendő létesítmény is az egyház tulajdonát képezné, működését pedig egy egyesületre vagy alapítványra bíznák, mesélte Vass Imre, a község ügyvezető polgármestere. Elmondta, sok idős van a községben és a környező településeken, akiknek hozzátartozóik messze laknak, így az otthonba költöznének. Barabás Hajnal, Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár) 2016. március 24.Csíksomlyói árva csibészekFennállásának huszonöt éves évfordulóját ünnepelte a csíksomlyói Csibész Alapítvány. A Gergely István (Tiszti) római katolikus plébános kezdeményezésére az egyházi keretben 1990-ben megszületőárvagyerek-gondozás elsősorban azokat a fiatalokat érintette, akik 18. életévük betöltése után egyik napról a másikra kerültek utcára az állami árvaházakból. A mintegy 800 gyerek és fiatal gondozását felvállaló alapítvány ügyvezető igazgatójával, Kolumbán Imrével jártuk végig a megtett utat. Kolumbán Imre 1987-ben költözött családjával Csíksomlyóra. Noha más római katolikus gyülekezethez tartozott, még abban az évben megkereste a frissen oda kerülőfiatal plébános, így az elejétől nyomon követhette az árvákkal való foglalkozás rögös útját. A Ceauşescu-rendszerben ez eleve veszélyes ügy volt, hiszen a 380 gyereket ellátó állami árvaház hiába működött az egyházközség területén, pap oda nem léphetett be. Néhány árva fiatal titokban vette fel a kapcsolatot a plébánossal, és ezekből a beszélgetésekből született meg az ügyük iránti életre szóló elköteleződés. „Szervezetten csak 1989 decembere után lehetett egyházi szervezeti keretben árvákkal foglalkozni. A csíksomlyói kegytemplom szomszédságában, egy elhagyott épületben bukkantunk rá Tisztivel 1990 elején nyolc-kilenc, árvaházból származó fiatalra, aki nyomorúságos körülmények között húzta meg magát ott. Ebből a fertőből hívtuk be őket a plébániára, gyakorlatilag ez volt a kezdet” – emlékezik vissza a két évvel később, 1992-ben hivatalosan bejegyzett Csibész Alapítvány ügyvezetőigazgatója az indulás körülményeire. Hogy hasznossá tegyék magukat, a fiatalok a plébánián Mária- és Jézus-szobrocskákat, kis kereszteket formáztak. Ezzel a foglalatossággal a plébános Olaszországban találkozott, és kiderült, hogy a menedéket és elfoglaltságot keresőfiatalok kaphatóak az ilyen kézműves munkákra. A hírre, hogy néhány fiú meleg ételhez és szálláshoz jutott a katolikus egyháznál, a 18. életévüket betöltőés utcára került árvaházi lányok is bejelentkeztek, így bővült a kör. Mindez azonban csepp volt a tengerben, hiszen a Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében lerobbant árvaházi oktatás sem szakmát, sem az életre történőfelkészülés lehetőségét nem adta meg a kiszolgáltatott fiataloknak. 18 éves korukban többségük úgy került ki a nagybetűs életbe, hogy senki nem ajánlott nekik sem szállást, sem munkahelyet. Csapatokba verődve húzták meg magukat az ország különbözőrészein, és sokan bűnözőéletmódot folytatva szerezték be a napi betevőjüket. A plébániára került magyar és cigány fiatalok elbeszélései megrázó történetek voltak az árvaházakban uralkodó állapotokról: a hatalmas hálószobákban elszállásolt gyerekek között dzsungelszellem uralkodott, a nagyok végtelenségig kihasználták a kisebbeket. A szexuális molesztálásokat és minden egyéb visszaélést a kis létszámú személyzet nem tudta és valószínűleg nem is akarta megakadályozni. Asztalosok és varrónők A további lépésekhez anyagi erőforrások kellettek. Kolumbán Imre a gondviselés erejének tudja be az elsőjelentős külföldi támogatók megjelenését. Történt ugyanis, hogy Kelet-Ausztriában, a Magyarországgal szomszédos Õrségben, egy Erdélybe igyekvőkatolikus csapat Tiszti volt osztálytársánál, egy szintén katolikus papnál érdeklődött egy támogatásra igényt tartó gyülekezet felől. Az Erdélyből elszármazott pap később elmesélte, bármennyit is gondolkozott rajta, minden alkalommal Gergely István neve jutott eszébe. Az osztrák csapat első, székelyföldi látogatásának köszönhetően kézi famegmunkáló szerszámokhoz jutottak, másodjára pedig annyi pénzt hoztak, amivel egy modern kombinált asztalos gépet tudtak vásárolni a plébánia garázsában működőasztalosműhely számára. Ekkorra már döntés született arról, hogy a fiatalokkal kezdeni kell valamit, tehát mindenek előtt szakmát adnak a kezükbe. A jogi keretet ehhez a Csibész Alapítvány hivatalos bejegyzése jelentette. A frissen privatizált Hargita Megyei Építkezési Vállalat élére közben Kolumbán Imrét választották igazgatónak. „Amikor elindultunk, Tiszti még az elején megígértette velem, hogy amennyiben a szociális munkánk teljes embert fog kívánni, átjövök főállásba az alapítványhoz. Ez 1994 májusában meg is történt” – emlékezik vissza a váltás körülményeire az alapítvány ügyvezetőigazgatója. Az igazgatói fizetésénél jóval kevesebb bér sem tudta eltántorítani elhatározásától. „Az alapítvány pénzügyileg soha nem állt úgy, hogy ez anyagi szempontból megérte volna. Én ebben a munkában mást láttam, számomra a lelki elégtétel volt a fontos”. Új beosztásában Kolumbán Imre indulása mégsem volt felhőtlen, hiszen egy profitorientált nagycégtől átjött vállalati menedzserként olyan terveket szövögetett, amelyek az új körülmények között nem voltak megvalósíthatóak. Néhány hónap múlva megtorpant, míg sikerült magában letisztáznia a pőre valóságot: üzemi szinten termelni nem lehet, itt embereken kell segíteni. „Egy belsőhang rávezetett arra, hogy az én feladatom mindenkiből kihozni azt a maximumot, amit lehet, és az egyre bővülő csapatból közben közösséget kell építeni” – meséli Kolumbán Imre. A harminc fiatalra szaporodott árvaházi közösségnek két műhelyt béreltek: a fiúkat asztalos szakmára képezték, a lányokat varrónőnek. Az egyre terebélyesedő csapat hírére egy idős testvérpár házat adományozott a csibészeknek, így a lányoknak is megoldódott az állandó szálláshelyük. Német tapasztalatok Az igazi fordulatot azonban két német újságíró cikke hozta meg számukra. A Süddeutsche Zeitung munkatársait a Székelyudvarhelyen székelő ferences nővérek irányították a csíksomlyói csibészek alapítványához. A német lap karácsonyi számában képes riport jelent meg a Csibész Alapítvány nem mindennapi történetéről, azzal a felhívással, hogy aki teheti, az adományozzon az árvák javára. A cikk sikere mindenkit meglepett: a németországi adományozók részéről akkora összeg gyűlt össze, hogy ebből vásárolták meg az addig bérelt műhelyeket és a fiatalok szálláshelyéül szolgáló csíkszépvízi volt örmény plébániát. A pénz egy részét felajánlották Böjte Csaba akkor induló árvagyerek-programjának támogatására. A németországi hírverésnek később is visszatérőhaszna lett, hiszen egy befolyásos német alapítvánnyal kerültek kapcsolatba, amely német állami forrásból Hargita megye egyik korszerű autószerelő műhelyének csíkszeredai megnyitását finanszírozta. A Munkaügyi Minisztériumtól kapott szakoktatási engedélyek alapján immár nemcsak asztalosokat és varrónőket, hanem autószerelőket is képezhettek. „Az autószerelőműhelyt még akkor építettük, amikor a helyi szervizekben többnyire csak hazai márkájú kocsikat javítottak. Két szakembert sikerült németországi továbbképzésen betanítani, akik hazatérve a frissen induló szakoktatás alapját képezték” – magyarázza vendéglátóm a ma is jó eredménnyel működő szerviz indulásának történetét. A Csibész Alapítvány tulajdonában levő kft. által működtetett szerviz ma is a csíkszeredai autószerelő-képzés egyik alapműhelye. A jelentős németországi forrásokat magyarországi közalapítványi támogatások egészítették ki a kilencvenes évek derekától beinduló fejlesztéseikben. Mindenkivel tartják a kapcsolatot A legnagyobb kihívásnak az árva fiatalok tartós elszállásolása, otthonteremtése bizonyult. Már az elején kiderült, hogy gondozottjaik önerőből nem tudnak sem bérelni, sem hitelre lakást vásárolni. Az elmúlt két évtizedben az alapítvány minden lehetséges forrását elsősorban erre fordították, a kitermelt és megpályázott vagy különbözőadományok formájában érkezett pénzekből összesen 26 épületet vásároltak. A lakások egy részében ma is az egykori gondozottak laknak, lakbért nem kell fizetniük. Legénylakás és kertes ház egyaránt van: noha az eredeti egyezség szerint a lakásban 26 éves korukig lakhatnak a fiatalok, aki mégsem talált magának saját lakást, nem költöztetik ki. Évekre, évtizedekre szóló kapcsolatok alakultak ki az alapítvány és a gondozottak között. Még azok is rendszeresen visszajárnak, akik már rég külföldön élnek vagy ott dolgoznak. Ha másért nem, az éppen lejárt személyazonossági igazolvány kicseréléséért. Sokuk számára ugyanis a csíksomlyói székház az egyetlen erdélyi kapocs, így nem véletlen, hogy az alapítványnál eddig megfordult mintegy 800 személy többségével ma is tartják a kapcsolatot. „Két fiatalt szeretnék kiemelni ebből a hatalmas csapatból, egy pozitív és egy negatív példát. A Csíkszépvizen felnőtt egyik cigány kislányunk a kolozsvári egyetemen végzett szociális munkás szakon, utána Ausztriában gondozott idős embereket. Munkaadójának annyira megtetszett alapossága és komolysága, hogy saját vállalkozásának beindítását támogatták. Ma Ausztriában prosperáló állásközvetítőcéget működtet időskori gondozói munkát kereső erdélyiek számára, miközben idehaza, Csíkban ikerházat épít családjának, illetve a Nagyváradon canto szakot végzett húga számára. A másik történet egy fiatalemberről szól, aki bűnözőlett. Nagyon sok problémánk volt vele: elhagyva találták egy vonaton, nálunk nőtt fel, itt tanult szakmát, de Erdélyben nem találta a helyét, így kiment Hollandiába. Kábítószercsempészként bukott le Máltán, börtönbüntetésre ítélték. Egyházi vonalon máltai barátaink tartják vele a kapcsolatot” – magyarázza Kolumbán Imre. Az egykori lakók közül sokan élnek itthon, de van közöttük Svájcban, Angliában és főleg Magyarországon letelepedett fiatal is. A beszélgetésünkre a 25 éves találkozóról érkező Imre friss élményeit is megosztja, hiszen a családapák és családanyák ma már mosolyogva idézik fel csínytevéseiket, amelyek zöméről még nevelőik sem tudtak. Kiderült, igazi csibészek voltak. Kolumbán Imre arra büszke, hogy a fele-fele arányban magyar és cigánygyerekekből kikerülő fiatalok többsége megállja a helyét. Gyerek–szülő csángóprogramok A romániai gyerekvédelmi rendszer gyökeres átalakulásával mára a Csibész Alapítvány kezdeti szerepvállalása is átalakult. Épületeik többségét immár a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság bérli, ahol kisebb, családias csoportokban különbözőkorú gyerekeket gondoznak, nevelnek. Új tevékenységként nagy létszámú külső-rekecsinyi csángó családok gyerekeinek gondozását, taníttatását, nevelését vállalták fel a szülők beleegyezésével. Húsz csángó gyerekük jár óvodába vagy iskolába Csíkszeredába. Az alapítvány „csángóprogramja” azonban ennél több: német segítséggel megpróbálnak szegénysorban élősokgyerekes csángó családokon segíteni. Asztalos műhelyükben deszkapadlótól bútorig mindent elkészítenek, amivel egy-egy lakást lakhatóbbá, kényelmesebbé tehetnek Csángóföldön. Egy másik program keretében fut a csíkszentmártoni leányanya-otthon: jelenleg négy anyának biztosítanak gyerekével együtt szállást. De Szentmártonban nappali befogadó is működik olyan rendezetlen, nehéz sorsú szegény családok gyerekei számára, ahol a kisdiákok délutáni felügyeletét és tanulását vállalják. Az ide járó 16 gyereket meleg ebéd, lecketanulás, uzsonna és pihenés várja. A rendszerváltás óta eltelt huszonöt évben a romániai gyerekvédelem, az árvaházi gondozás alapvető átalakulásokon ment át – magyarázta megkeresésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője (portrénkon). Az egyik legfontosabb változás a csecsemőellátásban történt. A romániai gyerekvédelem is azokra az amerikai kutatásokra alapoz, amelyek kimutatták, hogy a hároméves koráig intézményes keretek között, árvaházban felnőtt csecsemőkésőbbi életében is helyrehozhatatlan lelki és értelmi sérüléseket szenved. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az elmúlt években a vér szerinti szülők által elhagyott csecsemőket nevelőszülő-programban helyezik ki családokhoz. „A nevelőszülők toborzása terén Hargita megyében nincsenek gondok, inkább a területi eloszlás jelent fejtörést, mivel Alcsíkon és Felcsíkon sokkal több a jelentkező, mint Udvarhelyszéken” – magyarázza az igazgató. A területi lefedettség azért fontos, mert az intézmény elsődleges célja az, hogy a nevelőszülőkhöz került gyerekeket hazagondozzák, azaz amelyik vér szerinti szülő erre igényt tart, rendszeresen láthassa gyerekét. Hasonlóan nagy átalakuláson mentek át a régi, szocialista típusú árvaházak is: a gyerekeket a legtöbb helyen családi típusú otthonokba költöztették megfelelőnevelői, gondozói felügyelet mellett. Csak tavaly 7 új családi házat építtetett a Hargita megyei gyermekvédelem. Az ide beköltözött fiatalok és nevelőik mind arról számoltak be, hogy a kisebb közösségben életük gyökeresen megváltozott. Nevelőszülők dilemmája A nevelőszülőkhöz kerülőgyerekek jelentős része ma már jó kezekben van. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a kapcsolat minden esetben felhőtlen. Az igazgató szerint a problémák rendszerint kamaszkorban jelentkeznek. A gyerekek között sok a cigány származású fiatal, ők ebben a korban fedezik fel új identitásukat, és gyakran éppen az iskolában éri őket társaik részéről az első megaláztatás. Amúgy is a legtöbb kamasz a szülőellen fordul, a nevelőszülők egy része pedig nehezen tudja ezt feldolgozni. „Sok nevelőszülő ezeket a helyzeteket jól kezeli, amit az is jelez, hogy a fiatalokat később sem engedik ki a családból, felnőtt korukban is követik lépéseiket. Vannak esetek, amikor a nevelőszülő keres meg bennünket, és kéri, hogy helyezzük el a gyereket, mert úgy érzi, a kezdeti jó kapcsolatuk jóvátehetetlenül megromlott” – magyarázza Elekes Zoltán. A gyermekvédelmi szakember szülőként is mondja, hogy soha nem szégyen pszichológushoz fordulni, ha a szülő azt érzi, önerőből nem tudja megoldani gyermeknevelési problémáit. A külsősegítség nem garancia a sikerre, de egy külsőszem eleve jobban ráláthat azokra a hiányosságokra, amelyeket egy kapcsolatban élő szülő belülről nem vesz észre. A családi kötelék az első A Bodnariu család norvégiai esete kapcsán – amiről lapunk is részletesen beszámolt – a romániai joggyakorlatról kérdezett igazgató úgy fogalmazott, az európai gyermeknevelési szokások igen különbözőek. Romániában a gyereknek a családból való kiemelése egy viszonylag hosszú folyamat. A döntéshozatalnak két fóruma van. Az első és egyszerűbb a megyei gyermekvédelmi bizottság döntése, amelyhez a szülői beleegyezés is szükséges. Amennyiben a szülő nem ért egyet az intézkedéssel, a gyermekvédelmi hatóság javaslata alapján a területileg illetékes bíróság dönthet a gyerek családból történő kiemeléséről. Az eljárás elindításának leggyakoribb okai: a gyerek testi és lelki fejlődését veszélyeztető elhanyagolás, a gyerekkel szemben elkövetett erőszakos cselekedetek, szexuális bűntények és egyéb visszaélések. Az igazgató hangsúlyozza: a román gyerekvédelmi törvény egyik alapelve, hogy minden gyerek lehetőleg a saját családjában nevelkedjen, ezért minden intézkedés ebbe az irányba mutat. Ha mindenáron szükséges a családból történő kiemelés, ez minden esetben csak ideiglenes lehet, a végsőmegoldás a vér szerinti család vagy a nevelőszülők családja lehet. A romániai gyerekvédelmi rendszerbe, az állami gondozottak hálózatába bekerülő gyerekek túlnyomó többségét tehát nem családokból kiemelt gyerekek jelentik, hanem a vér szerinti szülők által elhagyott csecsemők. A testi fenyítés ügyében a gyermekvédelmi szakember úgy fogalmaz: a román törvénykezés nem engedélyez testi fenyítést sem az iskolai, sem a családi nevelésben. A romániai gyakorlat szerint azonban kicsi az esélye annak, hogy egy szülői pofon miatt a gyereket kiemeljék a családból. Erre akkor kerülhet sor, ha bebizonyosodik: a gyerek testi és szellemi fejlődését veszélyeztető agresszió áldozata a családban. Civilek a vártán Elekes Zoltánt a civil szervezetekkel való együttműködésről is kérdeztük. Az igazgató szerint nem minden esetben felhőtlen ez a kapcsolat, mert az érdekek sem mindig találnak. „Nekünk, intézményként kötelezettségeink, szabályaink vannak, amelyek szerint el kell járnunk, a civil szervezet pedig inkább azt nézi, hogy kin kell segíteni, és ezt hogyan teheti meg minél hamarabb és minél hatékonyabban. Emiatt néha a civil szervezeteknek az az érzése, hogy mi túlbürokratizáljuk a dolgokat” – magyarázza a gyermekvédelmi szakember. A mára átalakult gyerekvédelem számára az a fontos, hogy a szociális téren tevékenykedő civil szervezetek elsősorban nappali központokat és családsegítő szolgáltatásokat tartsanak fenn, erre tudnak támogatást nyújtani. Hargita megyében egyik legfontosabb partnerük a Csibész Alapítvány. A mintegy két évtizedes kapcsolatukról Kolumbán Imre úgy fogalmazott, az együttműködés felhőtlen. Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. április 14.Elfogják és elengedik a kiskorú tolvajt – számtalanszorAlig fél nap alatt három komoly bűncselekményt is elkövetett kedden egy udvarhelyi kiskorú. Nem ismeretlen a rendőrségen, az utóbbi években számtalanszor elkapták a kis tolvajt, ám életkora miatt tehetetlenek a hatóságok, nem vonhatják felelősségre. A gyerekbűnözés megfékezésére nincsenek hatékony eszközei az igazságszolgáltatásnak, de a gyámhatóságnak sem. Tavaly másfél millió forint, háromezer lej, a héten pedig pedig négyezer dollár – ez csak töredéke annak, amit egy tizenhárom éves székelyudvarhelyi fiú lopott el a városban az utóbbi években. A gyerek korábbi bűncselekményeire archívumunkban akadtunk rá. Az adattár a héten újabbakkal bővült. Elértük a keddi lopás károsultját, aki érdeklődésünkre elmesélte a történteket. Délután hat óra körül állt be gépkocsijával egy ingatlan udvarára, az autó ajtaját becsukta, de nem zárta be, és az udvar kapuját sem zárták kulcsra. Körülbelül háromnegyed hétkor vette észre, hogy az autó ajtaja nyitva, sárnyom volt az ülésen, a kesztyűtartóból pedig hiányzott a 4000 dollárt tartalmazó boríték. „Negyedóra telefonálgatás után tudtam meg, hogy egy valutaváltóban kiskorú roma gyerek próbál száz dollárt beváltani” – mondta. A helyszínre sietett, ahol egyik ismerőse segítségével megfogta a tolvajt, akinek zsebében 3800 dollárt találtak. A fiúról videót és fényképet is készített, majd értesítették a rendőrséget. A károsult szerint a hatóságoknak addig nem volt tudomásuk a történtekről, a kiskorút ő adta át a helyszínre érkező egységnek. Lopás, rongálás és minősített lopás szándékának gyanújával indítanak vizsgálatot az ügyben, figyelembe véve a kiskorúakra vonatkozó jogszabályokat – tájékoztatott a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság. Gheorghe Filip szóvivő szerint ilyen esetekben bonyolult az eljárás, hiszen a 14 év alattiakat gyakorlatilag nem lehet felelősségre vonni. A 14 és 16 év közötti fiatalkorúak is csak azt követően vonhatók felelősségre, hogy egy bizottság felmérte, beszámítható állapotban voltak-e a tett elkövetésekor. „Ebben az esetben viszont nem történhet nagy dolog” – fogalmazott a rendőr-főkapitányság szóvivője is, aki szerint a fiú családját sem lehet számon kérni, ugyanis édesanyja állítólag meghalt, apja börtönben van, nevelését pedig nagyanyja vállalta. A rendőrség már korábban is kérvényezte a 13 éves fiú elhelyezését egy olyan nevelőintézetbe, ahol felügyelet alatt lehet, hogy ezáltal további bűncselekményeit is megelőzzék. A kiskorú tolvaj egyébként nem ismeretlen a rendőrség számára, tavaly a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság felhívással fordult az udvarhelyi lakossághoz, hogy megakadályozza a fiú által elkövetett autófeltörések sorozatát, már akkor is arra figyelmeztettek, az enyves kezű tolvaj visszaél azzal, hogy a kiskorúakkal szemben kíméletes a törvény. A Termés utcában lakó gyerek rendszerint az áruházak és cégek parkolóiban „vadászik”, leggyakrabban táskákat, pénztárcákat, laptopokat lop az állomásozó, nyitva hagyott autókból. Tavaly a Termés utcában másfél millió forintot vitt el egy gépjárműből, egy másik alkalommal háromezer lejt szintén egy autóból, néhány hete pedig egy panzióból lopott el pénzt, parfümöket, táblagépet és mobiltelefont. „A törvény szerint két intézkedés lehetséges ebben az esetben: az egyik a családi felügyelet elrendelése, a másik pedig a gyerek kiemelése a családból” – mondta megkeresésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. A családi felügyelet alatt a kiskorú rokonaival marad, de megtiltják bizonyos helyek, körök látogatását, a szociális munkások pedig próbálnak odafigyelni megfelelő fejlődésére. A másik megoldásként kiemelik a családból, és egy elhelyezőközpontba költöztetik. Elekes szerint a gyermekkori bűnözés jelentős probléma, ám ennek megszüntetésére a gyermekvédelmi igazgatóságnak semmilyen eszköze nincs, azt leszámítva, hogy kiemelik a családból és elhelyezik egy központba. „Nem tudunk semmilyen megszorító intézkedést hozni, még akkor sem, ha ez a gyermek érdekét szolgálná” – fogalmazott. Korábban az igazgatóság működtetett egy központot a megyében, ahol bűnöző fiatalokon próbáltak segíteni, ám az is megszűnt már. Elekes elmondta, a gyermekvédelmi törvény értelmében csak védeni tudják a kiskorúakat, de ha bűnözőkké válnak, már nem tehetnek semmit. Négy javítóintézetben az ország összes gyerekbünözője Hargita megyében nincs javítóintézet, az országban összesen négy működik. A Pro TV korábban arról adott hírt, hogy ezekben az intézetekben három hónaptól két évig tartó időszakot töltenek a fiatalok. Egyebek közt lopás, erőszak, gyilkosság, de még sírgyalázás miatt is kerülnek be fiatalok az intézetekbe, amelyek folyamatosan zsúfolásig vannak. Veres Réka | Székelyhon.ro 2016. május 13.Elballagtak a Szent Anna Speciális Ipari Szakközépiskola végzőseiÜnneplő ruhás, virágcsokrokat szorongató szülők, hozzátartozók, barátok népesítették be péntek reggel a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház nagytermét, ahol az enyhe és közepes szellemi fogyatékkal élőket oktató Szent Anna Speciális Ipari Szakközépiskola ballagási ünnepségét tartották. Az ünnepségen tizenkilenc végzős diák búcsúzott el az iskolaközösségtől. A tanulók asztalos és készruhakészítő szakosítást szereztek. Burus Csaba iskolaigazgató ünnepi beszédében rámutatott, hogy a felnőttkor küszöbén ismeretlen, új körülmények várnak a diákokra, ezért fontos, hogy higgyenek önmagukban és olyan életet éljenek, ahol a szívből fakadó igazat, szeretet keresik. „Bízom benne, hogy képesek lesztek erre, és bízom benne, hogy mi itt az iskolában hozzájárultunk a fejlődésetekhez” – mondta Burus. Továbbá megköszönte a szülők, a pedagógus közösség és az osztályfőnökök a lelkiismeretes munkáját, amellyel segítették a diákközösséget. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség részéről Mândru Elena kívánta azt a diákoknak, hogy sok sikerben és számos boldog pillanatban legyen részük a továbbiakban. Hargita Megyei Gyermekjogvédelmi és Szociális Igazgatóság vezetője, Elekes Zoltán is felszólalt az ünnepségen. „Az iskola barátjának érzem magam, mert a végzősök között sok olyan arcot látok, akikre örömmel nézek. Barátaimnak tekintem őket, hiszen sokan ott nevelkedtek a csíkszeredai szociális központunkban” – fogalmazott Elekes. Emellett, kifejezte örömét aziránt, hogy nemrég új otthonba költözhettek az iskola fogyatékkal élő, valamint tanulási nehézségekkel küzdő fiataljai. Molnár Rajmond Székelyhon.ro 2016. május 18.Csökkent az elhelyező otthonokban lévő gyermekek számaA Hargita megyei családi típusú elhelyező otthonokból az utóbbi időben egyre több gyermeket helyeztek vissza családjukhoz. A kiskorúak sorsáról egy gyermekvédelmi bizottság vagy az igazságügyi szervek dönthetnek. Hargita megyében jelenleg 45 családi típusú elhelyező központ tartozik a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatósághoz, jelenleg hozzávetőleg 350 gyermeket nevelnek bennük. Arra a kérdésünkre, hogy milyen körülmények vezetnek oda, hogy egy kiskorút ilyen központba, otthonba helyezzenek, Elekes Zoltán, az intézmény vezetője elmondta, elsősorban a helyi önkormányzatok szociális osztályának, továbbá a gyermekvédelmi igazgatóság saját munkatársainak felmérését veszik figyelembe. Ezzel párhuzamosan információkat kérnek az iskoláktól, óvodáktól, ahová járnak a gyermekek, és ha szükséges az egészségügyi rendszertől is. Emellett a szomszédokat és minden családtagot kikérdeznek – tudtuk meg. Elekes kiemelte, mindig arra keresnek megoldást, hogy lehetőleg a gyermek a családban maradhasson. „Ha nem maradhat a szűkebb családban, akkor megpróbáljuk a tágabb családban megoldani a helyzetét. Ha ez nem lehetséges, akkor a hivatásos nevelőszülőknél is van mód az elhelyezésre” – sorolta a lehetőségeket Elekes. Mint megtudtuk, a megyében kétszáz körüli a hivatásos nevelőszülők száma, akik több mint négyszáz kiskorút gondoznak jelenleg. A legutolsó megoldás, hogy családi típusú elhelyező központba helyezzék őket. „A gyermeket csak akkor emeljük ki a családból, ha veszélyben van a fejlődése, nincs biztonságban, olyan nélkülözésnek van kitéve, ami veszélyezteti a növekedést, és nem járatják iskolába sem” – magyarázta az igazgató. Hozzátette: ha egy család szegény, például csak egy szobában laknak, az még nem ok arra, hogy elvegyék onnan a gyereket. Ha végül mégis elhelyező központba kerülnek, akkor is cél marad, hogy idővel visszakerüljenek a családjukhoz, vagy örökbefogadó szülők gondoskodjanak róla, a lényeg, hogy valamilyen formában családban nevelődjön. Az intézmény vezetője megerősítette, valóban csökkent az elhelyező központjaikban a gyermekek létszáma, többen visszakerültek családjukhoz. Ez a helyes út – fogalmazott. Szerinte az jelenthetne megoldást, főleg a szegénységből adandó problémákra, ha a közösségekben lennének olyan szolgáltatások, amelyek a családot segítik, hogy ne kelljen a gyermeket kiemelni, azért mert nem részesül például megfelelő táplálékban. „Nappali központokat kellene működtetni, ahol legalább egy meleg ebédet bíztosítanának nekik” – vélte Elekes. Ugyanakkor szociális bentlakás létrehozását is kezdeményezték azok számára, akik valamilyen okból nem tudnak iskolába járni, de még egyelőre ennek megvalósításához nincs törvényes keret. „Nem a gyermekvédelmi igazgatóság dönti el, hogy az elhelyező központban marad-e egy gyermek, erről csak javaslat születik a kollégáink részéről. Valójában két fórum dönthet: a gyermekvédelmi bizottság – amelyben több intézmény képviselője van jelen –, abban az esetben, ha a szülő beleegyezik az intézkedésbe. Ha ehhez nem járul hozzá, vagy megvannak vonva szülői jogaik, esetleg nem elérhetők, akkor a törvényszék az illetékes az ügyben” – ismertette Elekes. Hozzátette azonban, hogy sürgős esetekben ők is dönthetnek egy gyermek azonnali elhelyezéséről, de ezt a döntést is végül a törvényszéknek kell megerősítenie. A fentiekre példaként említhetjük Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekmentő szervezetének, a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak a gyergyószentmiklósi Szent Anna házában lecsökkent ottlakók számát is: az említett házban negyvenhaton voltak, most harmincöten vannak. Régebb úgy volt, hogy Isten nevében befogadták az otthonokban azokat, akik rászorultak a gondoskodásra. A szociális szolgáltatások minőségére vonatkozó jogszabály azonban megváltozott: csak úgy kaphat működési engedélyt, ha mind hivatalosan beutalt gyerekek vannak benne. A beutalás szükségességéről, az otthonban maradásról – hasonlóan, mint az állami elhelyező otthonokban –, a gyermekvédelmi bizottságnak kell döntenie. Tekintettel arra, hogy prioritásként kezelik a gyermekek családban való nevelését, a bizottság döntése nyomán a gyergyói otthonból tizenegy gyermeket helyeztek vissza a családjukhoz. Biró Edit, a csíkszeredai városháza szociális osztályának vezetője elmondta, 83 csíkszeredai gyermek él családi típusú elhelyező központban, akik beutalási költségeinek egy részét az önkormányzat állja. Továbbá jelenleg öt olyan kiskorú életkörülményeit kell figyelemmel követniük – egy-két évig is akár –, akiket az utóbbi időben helyeztek vissza a családjaikhoz. Balázs Katalin, Barabás Hajnal | Székelyhon.ro 2017. október 12.Adományokból és tartalékokból élnek a Hargita megyei hátrányos helyzetű gyermekekTovábbra sem oldódott meg a Hargita megyei hátrányos helyzetű gyermekek sorsa. A gyermekvédelmi igazgatóság súlyos pénzhiánnyal küzd, a felügyelete alá tartozó intézményeket lassan már csak az adományokból működtetik, a költségvetésükből éppen csak az alkalmazottak fizetésére futja. Hetek óta foglalkoztatja a helyi közvéleményt a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság kilátástalanná vált helyzete. A központi vezetés csak azután kapta fel a fejét – és kezdi megérteni, hogy valóban nagy a baj –, hogy a bukaresti sajtó is lecsapott a témára. Egy hónappal ezelőtt számoltuk be arról, hogy pénzhiány miatt lehetetlen helyzetbe került a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóság, mivel az új közalkalmazotti bértörvény alapján 50 százalékkal kellett emelni az intézmény kötelékeiben dolgozók béralapját, viszont a személyzeti költségekre szánt összegeket a korábbi béralap szerint számolták ki. Tehát a kormány rendelkezett a béremelésekről, viszont pénzügyi alapokat már nem biztosított. „Nem normális helyzet” Elekes Zoltán igazgató akkor bejelentette: ahhoz, hogy a tavalyihoz hasonló módon megfelelően és tartalékokkal zárják az évet, további 20 millió lejre van az intézménynek szüksége. A bejelentés után nem sokkal országos költségvetés-kiigazítást hajtottak végre, aminek köszönhetően 2,7 millió lejt kapott az igazgatóság, ezt 700 ezer lejjel toldotta meg Hargita Megye Tanácsa. Ebből az összegből a béreket és a sürgősebb számlákat tudták fedezni, de az alkalmazotti fizetések járulékaira már nem jutott pénz. Legutóbb már csak 11,5 millió lejt kértek a kormánytól ahhoz, hogy nullában zárják az évet – tudtuk meg az igazgatótól. Mindeközben több szervezet és intézmény is gyűjtésbe kezdett, hogy a gyermekvédelmi rendszerben élőknek adományokat gyűjtsenek. A Hargita megyei hegyivadász dandár katonái tartós élelmiszereket, gyümölcsöt, zöldségeket, valamint pénzadományt is eljuttattak a megye északi részén található három – halmozottan sérült, valamint hátrányos helyzetű gyermekek számára fenntartott – elhelyező központ számára. A feketehalmi (Brassó megye) börtön fogvatartottjai pedig napi egy kenyéradagjukat az oklándi elhelyező központban élő gyermekeknek ajánlották fel. „Szép gesztusok ezek mind, és örömmel fogadjuk el, hiszen több intézményünk is nehezen tudja a hétköznapokat megoldani. Azért is fontos ezeket nyilvánosságra hozni, mert nem normális helyzet az, hogy az állami rendszerben működő intézményeket adományból kell fenntartani. Most, hogy a központi sajtóban is kezdtek reagálni a helyzetre, a bukaresti vezetés is felfigyelt ránk, pedig már áprilisban jeleztük nekik, hogy nehézségekkel fogunk küszködni az ősszel” – nyilatkozta a Maszolnak Elekes Zoltán, a gyermekvédelmi igazgatóság vezetője. Azt is megtudtuk tőle, hogy a regionális fejlesztési minisztérium a napokban kért az intézménytől kimutatást, amelyet nem indokoltak meg, azonban Elekes Zoltán reméli, hogy ennek alapján kapnak újabb finanszírozást. A gyermekek még nem érzik a hiányt Cseke Rozália, az Oklándi Elhelyező Központ igazgatója elmondta a Maszolnak, hogy szerencsére a gyermekek még nem érezték meg a hiányt, az alapélelmiszerekből még van raktáron, azonban ez sokáig már nem tartható. Ahogy Elekes Zoltán is említette, a személyzeti béreket még tudták fedezni, de a fizetések járulékait már nem. „Sokan próbálnak segíteni rajtunk, a falu lakói, a munkatársak és sokan mások hoztak már adományokat, amikért mind nagyon hálásak vagyunk. Most ebből, és a tartalékainkból élünk” – fejtette ki intézmény igazgatója. A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság ellátórendszerébe mintegy 11 különleges intézmény, 1100 gyermek és közel 200 fogyatékkal élő felnőtt tartozik, de a 10 ezret is meghaladja azoknak a száma, akinek különféle segítségeket nyújtanak. A bukaresti iroda ablakából szép Románia Az igazgatóságot fenntartó Hargita Megye Tanácsa részéről Borboly Csaba elnök közleményben tudtatta, hogy szerinte miért elfogadhatatlan a helyzet. „Lehetséges, hogy a bukaresti iroda ablakán kitekintve nagyon szép az a Románia, amelynek egy Dâmbovița-parti logika és matematika képezi alapját, de köszönő viszonyban sincs az országos helyzettel. Ezt bizonyítja az is, ahogy a munkaügyi minisztérium szerint működnie kellene a szociális ellátó és gyerekvédelmi rendszernek” – jelentette ki a megyei tanács elnöke. Borboly szerint Bukarest önkényesen határozza meg, hogy mennyi pénzalapot biztosít. S ezt az álláspontjukat igazolják azzal a kijelentésükkel, hogy a költségstandardok nem tartalmazzák a beruházásokkal és a gyerekvédelmi vezérigazgatóságok szakapparátusának működéséhez szükséges költségeket, amelyek fedezése a megyei költségvetésekből kell hogy megvalósuljon. „Tehát ha van egy elhelyező központ, annak karbantartása, villany, fűtés és más közműköltségei, könyvelése stb., nem tartoznak a költségstandardokhoz. De az is homályos, hogy mit jelent a gyerekvédelmi igazgatóságok saját szakapparátusa, illetve kik tartoznak ebbe: a könyvelők vagy a nevelőszülők?” – tette fel a kérdést a megyeitanács-elnök kiemelve: a törvény konkrétan előírja, hogy a szakminisztérium feladata a rendszer költségeinek, nem pedig a költségstandardok 90 százalékának finanszírozása, ez utóbbiak csak a költségvetés megalapozásához használatos iránymutatók. Kovács Boglárka / maszol.ro 2017. november 15.Ismét tüntettek Csíkszeredában a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerértMég mindig válságos anyagi helyzetben vannak a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság alárendeltségébe tartozó intézmények. Az érintettek szerdán másodszor szerveztek tiltakozó akciót Csíkszereda főterén. A szociális rendszerben dolgozók októberre csak a fizetésük 75 százalékát kapták meg, a sérült, illetve hátrányos helyzetű gyermekeknek otthont adó és oktatást biztosító elhelyező központok „takaréklángon” működnek már hetek óta, tartalékaikat adományokból pótolják, de nem most már nem éri a vége a hosszát. Lassan nem marad pénzük a közüzemi számlák kifizetésére sem, ezért fennáll annak a veszélye, hogy a gondozattak fagyoskodni fognak a hidegben – ismertették az elfogadhatatlanná súlyosbodott helyzetet a tüntetést szervező szakszervezetek képviselői. Megalázó a kormány hozzáállása A szociális ellátó, valamint az egészségügyi rendszerben dolgozókat tömörítő Concordia, Frăţia, valamint a Sanitas szakszervezetek nevében felolvasták azt az állásfoglalást, amelyet a Hargita megyei prefektushoz, illetve a kormányhoz intéztek. Ebben kifejtik, hogy a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság több alkalommal is jelezte a kormány felé, hogy az áfa-visszaosztásokból idén lényegesen kevesebb pénzt ítéltek meg az intézményrendszernek, mint 2016-ban. Az idei évközi költségvetés-kiegészítés után is csupán a tavalyinak a 86,6 százalékát hagyta jóvá a kormány, miközben jelentősen nőttek a költségek. Állásfoglalásukban hozzáteszik, hogy az elmúlt években megalázóan alacsony béreket kaptak a szociális rendszerben dolgozók, a jelen helyzet még megalázóbb, ráadásul ebben az esetben a gondozottakkal szembeni hozzáállás is elítélendő, hiszen ők nem férhetnek hozzá az ellátásukhoz szükséges alapfeltételekhez, mint az élelem, az egészségügyi eszközök, illetve a gyógyszerek. A súlyos pénzhiány 2640 gyermeket, több mint 10 ezer fogyatékkal élő felnőttet, valamint 800 alkalmazottat érint. A három szakszervezet azt kéri a kormánytól, hogy aktualizálja a szociális és gyermekvédelmi rendszer költségstandardjait, ugyanakkor sürgősen biztosítson finanszírozást a frissített standard szerint. Garasokat ígér a kormány, ráadásul aránytalanul Elekes Zoltán, a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság vezetője a Maszolnak a helyszínen elmondta, hogy az elmúlt három hétben – az utolsó, október 24-i tüntetés óta – nem történt sok változás. Annyival romlott a helyzet, hogy a nettó béreket sem tudták kifizetni az alkalmazottaknak, illetve annak járulékait sem utalták az államnak. A kormány egyébként nem rég 60 millió lejes kiegészítést javasolt országos viszonylatban, azonban azt lakosságarányosan osztják majd le, így Hargita megye megint csak garasokban reménykedhet. „Várjuk a kormány és a megyei önkormányzat költségvetés-kiegészítését. Ígéretek vannak ugyan, de azok sem olyanok, hogy az év végéig elegendő pénzre számítsunk. Legutóbb 8,5 millió lejt kértünk a kormánytól, ehhez képest ők most 1,5 milliót javasolnak Hargita megyének. Sajnos, úgy osztják le, hogy mindenkinek adnak, azoknak is, akik nem küszködnek anyagi gondokkal” – panaszolta el az igazgató. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint elítélendő, hogy a szociáldemokrata kormány látszólag szociálisan érzéketlen. Azt mondta, jogosan növelte meg a kormány a bérkeretet, de a hibát ott követték el, hogy ehhez nem rendeltek forrásokat. Ráadásul a személyi jövedelemadó csökkentésével januártól újabb „iszonyatos hiány keletkezik”. A szerdai tiltakozó akció békésebbnek bizonyult az október 24-inél: akkor sípokkal, hangosbemondóval tiltakoztak, most azonban gyertyát gyújtott és közösen imádkozott a körülbelül százfős tömeg. Kovács Boglárka / maszol.ro lapozás: 1-19
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
